Váci utca

Azt ti se gondoltátok komolyan, hogy csak a ruháknak, cipőknek és táskáknak van őszi divatja. A gyűrűkpiac is él, mi több, óriáis üzlet. A Versace, a Missioni az Oscar de le Renta is vitrinekbe küldte az új kövecskéit. Nagy meglepetések nincsenek, a kristály, kövek és a fonódó kígyók még mindig nagyon népszerűek. Szerintem a Versace szétnyitott óraszerkezetére emlékeztető gyűrű a legszebb. Nektek melyik tetszik?

A nagy érdeklődésre való tekintettel a hét végéig nyitva áll a Nanushka ideiglenes boltja a Deák Ferenc utcai Fashion Streeten. A kényelmes kanapékkal berendezett üzletben 30-50-70%-os kedvezménnyel vásárolhattok, és egyedi darabokat is kifoghattok egészen vasárnapig.

Nekem nincs sok személyes tapasztalatom Nanushka ruháival, valahogy vagy drágállottam őket vagy nem igazán tetszettek magamon. Nektek?

Kreatív és gyűjthető, ez igaz a Swatch-ra is és a Kidrobotra is, úgyhogy érthető hogy miért fogtak össze. A Swatch felől a pár évvel ezelőti mutatós de nem túl tartós ékszerkollekciója óta csak kisebb híreket lehetett hallani. Most azonban a két cég által közösen meghívott nyolc kortárs művész - Gary Baseman, Jeremyville, Frank Kozik, Joe Ledbetter, MAD, Tara McPherson, SSUR, és Tilt - óráit vehetjük majd meg szeptember 1-től 50€ öszegért.

Retrórovatunk eddigi darabjai főleg bájosan bumfordi darabok voltak 40-50 évvel ezelőttről. Az alábbi videó kilóg a sorból, mert - leszámítva egy rövid időre felbukkanó röhejes paróka-arcszőrzet kombót - se nem béna, se nem túl régi, de igyekszünk jó példákat is találni. És ez olyan, amit többször is szívesen néz meg az ember. Egyszerű, de működő ötlet, átgondolt és szép megvalósítás, vonzó férfi- és bájos női főszereplő, nem kommersz, mégis fülbemászó zene. Kb. ennyi a titka a Levi's 2007-es "Dangerous Liaisons" kampányfilmjének, mely teljesen megérdemelten nyert több díjat, többek közt a Cliot és a Cannes-i Nemzetközi Reklámfilm Fesztivál Aranyoroszlánját a zenéért járó a Bronzoroszlánnal együtt. 

A Levi’s azt akarta, hogy a reklám utaljon a márka több mint száz éves történetére, mégis legyen szexi, játékos és sugározzon örömöt. A reklám mögött álló londoni BBH ügynökségnek az időutazós-romatikus együttlétre alapuló történettel ezt tökéletesen sikerült megvalósítania. A filmet - melyet 4 napig forgattak a prágai Barrandov Stúdióban - Ringan Ledwidge rendezte. Az alábbi videó egy werk a forgatásról, itt pedig egy miniinterjút találhattok a kreatív igazgatóval a kampányfilm születéséről.  

A jóképű fiú egyébként Raphaël Personnaz francia színész. Állandó szereplője a legtehetségesebb feltörekvő francia színészek bárhányas listájának, tavaly Cezar-díjra jelölték azért, amit Bertrand Tavernier La princesse de Montpensier című filmjében Anjou hercegként művelt. A lány a szintén franica Léa Seydoux, aki egyszerre bír rokonságban állni a Pathé és a Gaumont elnökeivel. Ő a Francia szépség című filmjéért kapott Cézar-jelölést, sőt kisebb szerepben látható volt a Becstelen brigantikban és Woody Allen legújabb filmjében is.

A zene Little Annie Bandez amerikai underground művész Songs from the Coalmine Canary című 2006-os lemezéről a Strange Love című szám, melyet Little Annie a gyönyörű érfelvágós dalok mesterével, Antony Hegartyval közösen írt, és így ad elő élőben:

A Topman kötött férfi pulcsijai már megérkeztek, 10 -12.000 Ft+ szállítási díjért meg is lehet rendelni őket az oldalukról. Lássunk pár képet is: 

Retrórovatunkban ezúttal a Life magazin egyik híres archív fotósorozatát szeretnénk bemutatni, mert divat- és kortörténeti dokumentumként is különlegesen érdekes. Az idő: 1959 júniusa, az esemény: nagyszabású Dior-divatbemutató Moszkvában. A fotós: Howard Sochurek.

Hruscsov és politikája szabadabb légkört hozott a Szovjetunió mindennapjaiba - mármint az 1953-ban elhunyt Generalisszimusz terrorral és ideológiai alapú tervgazdálkodással turbózott elképzeléseihez képest. De mindenestre az új irányvonal a divatiparban arra elég volt, hogy Suzanne Lulling, a Dior-ház akkori feje a tervező-elvtársak látókörének tágítása és a szovjet divat megreformálása érdekében megrendezhesse a neves divatház legújabb kollekciójának bemutatóját Moszkvában. (Az alapító Christian Dior ekkor már nem élt, de valószínűleg nem bánta a mennyekben sem, ő maga már 1931-ben járt a Szovjetunióban.) 

A nagy eseményre a francia színekkel dekorált Krilja Szovjetov Kultúrpalotában került sor a pártvezetés és a szovjet elit soraiból kiválasztott 11 000 szerencsés néző előtt. De Moszkva népe sem maradt ki azért teljesen a jóból. A divatház akkori vezető dizájnere, Yves Saint Laurent javaslatára három manökent végigsétáltattak a szovjet főváros legforgalamsabb részein, többek közt a Vörös téren, a nagypiacon és az akkor épp Állami Általános Áruház névre hallgató GUM nagyáruházban, Howard Sochurek, a Dior-bemutató hivatalos fotósa pedig végigfényképezte az egészet.

Képei zavarbaejtőek. Érdekesek, de megrázóak is az elképesztő kontraszt miatt, ami a legutolsó párizsi divat szerint öltözött modellek és az őket a kommunista elvárások és lehetőségek szerinti ruhákban körülálló moszkvaiak között feszül.

A slampos félcipők mellett még gyönyörűbbnek tűnő körömcipők, a viseltes kabátok közül kiragyogó jólszabott kosztümök, az elegáns kalapok mögött vánnyadtan lógó fejkendők, és főleg az utcán lekapott moszkvai nők és férfiak arckifejezése és tekintete, na ezek mindennél szemléletesebben mesélnek két egymással semmilyen ponton nem kapcsolódó világról. Mintha három királynő ereszkedett volna le a pórnép közé. Pedig egyszerűen csak a vasfüggöny másik oldalára születtek.

 
A kommunista divat Diorék általi megreformálásának tervéből végül nem lett semmi, amivel a korabeli moszkvai sajtó egymásra licitálva próbált mélyen egyetérteni. A Pravda csak sokallta a kivágásokat, és kevesellte a szoknyahosszakat. Volt viszont magazin, amelyik gyakorlatilag burzsoá elhajlásnak minősítette a körömcipőt, azt állítva, hogy a nők csak a férfiakra támaszkodva tudnak benne biztonsággal közlekedni. (A pömpsz befeketítésén persze nem csodálkozunk. Már ránézésre teljesen alkalmatlan kohászkodáshoz és traktorvezetéshez is.)

Azóta persze a Szovjetúniót elmosta a peresztrojka meg a glásznoszty, Yves Saint-Laurent már rég önállósította magát, az archív fotókon ámuldozó gyevuskák öreg nénik lettek. A Dior Divatház viszont azóta is virágzik: 2006-ban megnyitotta első moszkvai üzletét a GUM-ban, Christian Dior életművét pedig több mint 100 ruhájából és az őket inspiráló műtárgyakból álló gyűjteményben mutatta be nemrég a Puskin Múzeum egy monstre kiállítás keretében. (Az Inspiration Dior már bezárt, de 3D-s netes verziója alapján lenyűgöző lehetett.)

A Life fotógyűjteményéből bővebb válogatás található az depecha.com, az englishrussia.com, a behindthephoto.org és a life.com oldalakon. Bár sok az átfedés, érdemes mindent csekkolni, mert vannak csak itt vagy ott felbukkanó képek köztük. Itt pedig magáról a bemutatóról látható pár kép, többek közt az egészen hihetetlen arcot vágó Malinovszkij marsallról. 

Egyéb források: HowToBeARetronaut, Savoir Faire 

Maison Michel igazán szerencsés, mert az egyik legnagyobb stílusikon, maga Karl Lagerfeld fotózta 2011-es őszi kollekcióját. Ennél nagyobb hírverés talán nem is kell a francia tervezőnek, aki különös kalapjairól és fejdíszeiről híres. Lagerfeld tőle meglepő módon elég visszafogott képeket kattintott, eleve minden fekete-fehér, és a letisztult figyelem érdekében csak kalap van a modelleken. 

A folytatás is, mint az eddigi válogatás is önkényes, de remélem hogy  élvezitek.

India
Manish Arora

A Mumbai-ban (Bombay) született, 1994-ben végezte el második egyetemét, és rá három évvel indult el a Manish Arora. Hamarosan üzleteket nyitott Indiában és részt vett az indiai Fashion Week-en, és ahogy az jó történetekben lenni szokott egyre több együttműködés (Reebok), almárka (Fish Fry), divathét (sok) és bolt (még több) követte egymást. Rossz szokás India John Galliano-jaként emlegetni, de csak mert pszichedelikus színeket, giccses motívumokat kombinál hagyományos indiai anyagokkal és nyugati szabással.

Japán
Tsumori Chisato

A tokiói Bunka Fashion College elvégzése után 1977-től Issey Miyake-val dolgozott, majd 1990-ben létrehozta saját márkáját. Párizs után az USA-t hódította meg cuki, mangás nyomott mintás ruháival. Nekem ez a kollekció (mondjatok már rá jobb szót, légyszi!) nem igazán tetszik, mert egy közepesen tehets éges tervező közepesen tehets éges, japánosított Sonia Rykiel parafrázisának tűnik. Eddig nem ez volt!

Comme des Garcons
Az 1942-ben született Rei Kawakubo ugyan nem tanult divatot, de művészetet igen, és ez elégnek bizonyult ahhoz, hogy '67-től stylistként dolgozzon majd 1973-ben megalapítsa saját cégét. A siker hamar beköszöntött, Párizsban különösen fogékonyak voltak a tervezőnő ellendivatos, dekontruktivista, monokróm ruhária, bár a bemutatkozó kollekcióját 'Hiroshima chic"-ként emlegették az újságírók. A nyolcvanas évektől bővült színpalettája, és még mindig inkább a ruhái beszélnek helyette. Junya Watanabe is a szárnyai alól került ki, a korábbi gyakornok a 90-es években önállósodott. A Comme des Garçons több más márkával működött együtt az évek során, mint pl. Fred Perry, Levi's Converse All Star, Speedo, Nike, Lacoste, Cutler and Gross, Louis Vuitton és a H&M. Bizonytalan vagyok, mit szóltok? 

Kína
Anna Sui

Annaval is csalunk egy kicsit, mert nem kínai hanem kínai-amerikai. A '64-es születésű tervezőnő New Yorkban tanult, majd tini sportruházati cégeknek tervezett egészen addig, amig befolyásos barátnői (Campbell, Evangelista) segítségével 1991-ben saját bemutatót tartott. A sajtó és a szakma is egyaránt lelkesen fogadta. Levendulaszín falakkal, piros padlóval és antik bútorokkal berendezett üzlete babaszoba hangulatú, jellegzetes próbababája hamar a Soho egyik jelképévé vált. Szerintem az idei nem sikerült emlékezetes kollekciónak, pedig volt bemutatnivaló dögivel.

Mint arról már beszámoltunk, a Mango szakított Scarlett Johansson-nal, és Kate Moss veszi majd át a színésznő helyét. A márka azonban eddig csak egyetlen promo videót kürtölt világgá, nem sokkal azután, hogy bejelentette a változást. 

A videó óta azonban nagy a csend. Sőt, elterelő hadműveletek zajlanak: annak ellenére, hogy készültek fotók az angol szupermodellel az őszi-téli lookbook számára, egyelőre csak azokat mutatták be, melyeken egy brazil modell, Isabelli Fontana viseli a kollekció különlegességeit. 

Az elegáns, nőies fekete-fehér kollekció mellett persze készült egy sokkal lazább, színes, sportosabb vonal is, aminek magyar árait lecsekkolhatjátok a Mango honlapján.

England
Paul Smith 
Jó, csalok. Jobb lett volna Észtország? Cserébe nem a szigorú, sötét, de szexi Gareth Pugh kollekciót, hanem a színesebb Paul Smith-t mutatjuk be. Az 1946-ban született angol úr férfiruháival alapozta meg hírnevét és üzletét. Semmi kedve nem volt eleinte az egészhez, versenybicajos akart lenni, de egy súlyos baleset következtében elkezdett szabónak tanulni, majd sikereiért 2000-ben az angol királynő, II. Erzsébet lovaggá ütötte. A márka alapvetően szép, klasszikus vonalú ruhákat dob piacra, a jól ismert színes csíkokkal és üdítően kevés egyedieskedéssel.
Érdemes végig nézni a honlapot is, nagyon sok érdekes, barázdált, szőrös arcú férfimodellt használ.

Idén kényelmes, hordható, férfias és mégis nőies ruhákat vásárolhatunk közepesen drágán.

Franciaország

 Givenchy 

Az alapító, Hubert de Givenchy 1952-ben indította el a céget. Az egyidőben induló Diorhoz képest innovatívnak számított, 25 éves korára ő volt a progresszív párizsi divatélet legfiatalabb üdvöskéje. A márka jellegzetes alakjával, Audrey Hepburnnel '53-ban a Sabrina forgatásán találkozott, ő tervezte a színésznő filmben látható ruháit.
1995-ben vonult vissza, őt rövid időre John Galliano követte, majd Alexander Mcqueen felelt 5 évig a művészeti vezető posztért. Julien Macdonald 2005 óta Ricardo Tisci áll a ház élén, akit azóta is vegyes fogadtatás övez.

Nekem az idei őszi kollekció egy liános dzsungelből származó sötét feketepárduc-macskanő variációnak tűnik, és baromira tetszik. A fekete bőrök, plüssök, átlátszó anyagok, a kötelező amerikai kollégista dzsekik, a pin-up csajok, a rengeteg párduc és szétbontott, újra összerendezett virágminták, nagyon hűvös és szexi benyomást keltenek.

Görögország

Sophia Kokosalaki 

A '72-ben született tervezőnő Londonban végezte a főiskolát, majd a 2004-es Athénban rendezett nyári Olimpiai játékok nyitó- és záróeseményének ruháiért felelt. Lágy esésű, nőies ruháit általában kötött anyagokkal és bőrrel kombinálja. 

H? Van tippetek?

Indiával és Manish Arorával folytatjuk!

A vörös, a zöld, a fekete és a vajszín dominál Stella McCartney utcai viseletre szánt őszi kollekciójában. És nagyjából talán ezzel a mondattal le is írható mindaz, amit belőlünk kiváltott.

Na jó, ehhez még persze vegyük hozzá, amit általában gondolunk a britekről, és az eredmény: egyszerű, visszafogott, hagyományos és egy kicsit sznob. Többször is előkerülnek nála a kötött felsők, a kabátok nagyok és bővek, és a legegyszerűbb geometriai formák tűnnek elő az anyagokon. Semmi meglepetés. 

Mindenesetre a sztárok kedvencétől azért egy kicsit többet várnánk, nemcsak a kifutóra, hanem a hétköznapokra is. Főleg, hogy ha már azt is tudjuk, hogy Stella McCartney-nak minden bizonnyal csipkelődő a humora (apja és Mills válásakor például műláb formájú, kristályokkal díszített medált tervezett).

Chanel

Árnyalatok

Peridot – zöld és arany
Graphite – metálos ezüst
Quartz – ezüstös bézs

Ár: 5600 Ft

MAC

Árnyalatok - Icelandic Cool

Quiet Time - bézs
Fatigues - military zöld

Árnyalatok - New Black

Purple Majesty - sötét lila
Deep Sea - sötét kék

Ár: 15 dolcsi

NARS 

Árnyalatok:
• Night Breed – fekete, ezüst csillámmal
• Night Rider – szilva, ezüst csillámmal
• Night Porter – fekete, zöld gyöngyházfénnyel 
• Night Flight – fekete, kobaltkék gyöngyházfénnyel 

17 dolcsiba kerül mind.

OPI - The Touring America Collection

Árnyalatok: Sajnos az OPI kitartóan szóviccel a lakkok neveivel, emellett elég sok, 12 színt is a piacra dobtak, úgyhogy a nevük következzen a galériában, egyesével.

Ár: Az új kollekció ugyan majd két hete kijött, de az OPI magyarországi oldalán még sajnos nincs fent, és nem is rendelhető, de az eddigi árak alapján kb. 1600 forintba fognak kerülni.

A magyar közfül makacsul és meggyőződéssel hallotta évtizedeken keresztül a fenti - nem is könnyen értelmezhető - buzdítátásnak a nyitóordítást Little Richard Tutti Fruttijában. (Egyébként nincs szégyellnivalónk, tekintve, hogy az eredeti a-wop-bop-a-loo-bop-a-lop-bop-bopnak még ennyi érteme sincs.) Az örökbecsű sláger nyitósorának hunglis verziója és annak nosztalgikus emléke persze nem véletlenül került ide. Eheti 70-es évekből származó retróvideónk alatt ugyanis ez szól, miközben Levi’s gatyákba bújtatott fenekeket látunk motoron és padon, sortban és hosszúban, csíkosban és mintásban, felvarróval és kitűzővel, egyedül és párban, sőt bandában, állva, ülve, fekve, futva, pucsítva, paskolva, fogdosva, emelve.

Mindezt 117-szer. 57 másodperc alatt.
Ez még akkor is fenék/mp rekord, ha mégiscsak elszámoltam magam.

A Louis Vuitton, a Chanel, a H&M, a Calvin Klein és a Calzedonia (még felsorolni is sok!) után egy újabb márka, az Express Jeans őszi kollekciójának arca lett Palvin Barbara.

Valószínűleg minden fiatal modell lányka álmodik arról, hogy New York-ban, a nagy forgatag és a sárga taxik között fotózzák. Nos, Barbarának még ez is sikerült. Íme, az amerikai fotózás werkje:

Mindenféle szuper összefoglalókat láttunk már arról, hogy mi lesz a divat ősszel, és igaziból arra jutottunk, hogy egy-két elfekvő anyagon és színen kívül ugyanazt csinálhatjuk, mint eddig. Országokra bontottuk, hogy honnan mi érkezik idén. Na nem mintha ennek több értelme lenne, mint úgy egyébként, de ez divat és szerencsére nem mindig kell, hogy értelme legyen.

Ausztria

Helmut Lang

Ugyan Mr. Lang New Yorkban és Long Islanden él, de ezen lépjünk is túl. 1986-ban, 30 évesen indította el a márkát, amelyet a minimalista, dekonstruktív, szigorú jelzőkkel szokás illetni. 1999-ben a Prada megvásárolta a cég 51%-át, majd néhány évre rá Lang eladta a fennmaradó összes részvényét is. 2005 óta művészként absztrakt szobrokat készít és kurátorként dolgozik. A divatcég azonban nagyon hasonló szellemben él tovább. Az idei ősz és tél színei a fekete, fehér szürke, jellemző a szokatlan arányokat használó határozott szabás, rétegzettség. A finom, áttört és a kemény, állatias anyagok egymás mellett egyszerre nőiesek és valahogy nemtelenül erősek.

A fotókon nagyjából ugyanabban a pózban és kifejezéssel áll a modell Saskia de Brauw blogját itt olvashatjátok.  

Belgium

Az Antwerp Six néven híressé vált hat belga designer: Walter Van Beirendonck, Ann Demeulemeester, Dries van Noten, Dirk Van Saene, Dirk Bikkembergs és Marina Yee közül az egyik favoritom, Dries Van Noten kollekcióját láthatjátok. Azóta az impozáns lista mellett olyan nagy nevek tűntek fel mint Diane von Fürstenberg, Kris Van Assche, Martin Margiela, Raf Simons vagy Olivier Theyskens. 

Dries Van Noten

Nagyapja szabó volt, apja férfiruha üzletett vezetett, ő pedig 28 évesen Londonban mutatkozott be a Antwerp Six csoport tagjaként. Szokás különcnek hívni, van is benne valami: nem hirdet, nincsen haute couture kollekciója, mert nem látja értelmét olyasmit tervezni amit nem lehet a boltokban megvenni. Jellemzően sok mintát, egyedi anyagokat, és rétegezést használ. Sok hímzett brokátot, gyönyörű színeket és mintákat, pazar anyagokat láthatunk tőle idén is. Nekem minden tetszik, a modellek haja is, úgyhogy most nem is részletezem tovább. A férfi kollekciót is bemutatjuk a héten.

Dries Van Noten bemutató:

Ciprus

Hussein Chalayan

Eredetileg ciprusi Chalayan 1978-ban, nyolc éves korában költözött családjával Angliába, ahol a brit állampolgárságot is megkapta. Karrierje 1995-ben indult be, amikor megnyert egy az Absolut áltan szervezett menőbb divatversenyt, és 28 000 fontot, hogy a London Fashion Weeken bemutassa kollekcióját. Ugyanebben az évben már együtt dolgozott Björkkel. 

Az őszi kollekció elővetíti az évszakót, köd, szürke, barna, fekete, vajszín, sötétség. Nagyvonalú anyagok, selymek, hosszú szoknyák, geometrikus, lágy esésű nadrágok, vastag kabátok.

Dominika

Oscar De La Renta

A puerto ricói és dominikai szülőkkel rendelkező De La Renta Spanyolországban járt egyetemre. Karrierje gyorsan beindult, hamarosan a Balenciaganál kötött ki, onnan pedig a Lanvinhez szegődött Párizsba. 1963-ban, 31 évesen az akkori Vogue főszerkesztő, Diana Vreeland tanácsát megfogadva nem a Dior, hanem az Elisabeth Arden ajánlatát fogadta el. Két évre rá elindította saját márkáját.

Az idei kollekció is csodálatosan nagyvonalú, pazar. Valószínűleg sok díjátadón és társasági esemény fotóin láthatjuk vissza a ruhákat.